Szécsi Bernadett - Ál/arc

Egyszer talán megláthatod
az összes arcom, ha úgy akarom,
de addig álarcokat viselek,
és ha kell, naponta faarccal
mosolygok a világra,
miközben befelé sírok.

Ha úgy akarom, a bizalmasom leszel...
Ha úgy akarom, a szeretőm leszel...
Ha úgy akarom, az ellenségem leszel...
S ha úgy akarom, a lelkem leszel...

De míg ezt eldöntöm, jobb ha figyelsz...
Vigyázz, mert elevenen fallak fel,
s ha kell, magamhoz édesgetlek,
csak utána doblak el, hogy
érzed, nem vagyok játékszer!

Ma is álarcban jöttem el, s
csak rajtad múlik, mikor hullik
és törik darabokra az utolsó
menedékem is, hogy ott álljak
előtted csupaszon, meztelen.