Zajácz Edina: apámért(i)

hinta-palinta kötéltánc elszakadt az eszterlánc Apám nem kér vacsorát bénult agysejtjeit dagadtra hizlalta a nyolcadik dimenzióban miközben kuporgott egy dióhéjban leseperte válláról a patkányokat s tovább ellenőrizte füzetemben a szorzatokat négyszer hét huszonnyolc megint le van verve egy polc te voltál te voltál és úgy nézett anyámra mint gyermek megunt játékára hinta-palinta kötéltánc elszakadt az eszterlánc nem fog a fék szeretsz még valaki jön félelmedet ölelem párnád alatt balta nyugszik csendesen adj király katonát ha nem adsz verd vissza az ellenség ostromát dimenziók morajában virtuális minden jaj apám itt semmi nincsen szólni nem merek inkább egy patkányt én is leverek hinta-palinta kötéltánc elszakadt az eszterlánc pillangómat elkapod a halálnak hízelegsz cirógatja homlokod lábát lóbálja hátadon antant kötelét szorítja nyakadon béklyódban nem lesz vigalom arcomba vigyorog nem látod nem látod artériád hívja csalogatja nyugalmát hogy megtalálja álmainkat taposod hinta-palinta kötéltánc elszakadt az eszterlánc altatómat dúdolod templom tornyán ülök szelíden egy angyalt hívok hozzád elvigyen nézem hogy a föld betakar parányi kezem úgyis kikapar várat is tud építeni jaj fiam mit tettél jó apád még számon kér úgy rázza a velőt e sikoly mint hullik koporsódra por simítja fejem a tiszteletes míg legurít torkán egy felest vajon ki az árva hinta-palinta kötéltánc elszakadt az eszterlánc játékaink várnak szívemben jajongó fájdalom cafatok leszakadni vágynak a hangos szó melytől összerezzenek a sikoly mely rázza a velőt torkomból a gombóc mely huszonhárom évesre nőtt köteled a szeretőd karod melyben álmainkat ringatod és szememből úgy nézel a világra mint gyermek a megunt játékára hinta... palinta... kötéltánc... elszakadt az... eszterlánc