Suri Zsolt: Változó idők

Mily borús a magány, mi sötétíti csak szívemet,

merre jársz te hulló csillag,mért nem látok fényeket?

Voltál e szerelmes mond ,te sápadt telihold,

az éjjel csak a tiéd,és senkimásé nem is volt.

Mily tünemény vagy,de érzem távol vagy tőlem,

te boldogság mámora, mért futsz el előlem?

Hiszen én is tudnék szeretni, a reményre úgy vágyom,

remegő tiszta szívvel, e versemet így zárom.