E víznek kristályos habja,
míly szép is a tenger ha hallja
Kövek közt megbúvó rákok és halak,
vannak igen szelídek,és vannak nagyon vadak.
Fent a kék egében,ragyog rá e nap.
suttog szél fülében,a táj szinte simogat.
De jaj ha haragra gerjed,tombolni kezd a tenger,
s most ki szélnek lett a rabja,félhet állat és ember.
0 Megjegyzések