V.Hegedűs Zsuzsa: Szélvihar

Szunnyad a szél, rejteget ezer veszélyt;-

fölkel, útra kél, tékozló kedve támad.

Nyargal a szél, csupa szeszély;-

útjában semmi meg nem állhat.

Támad a szél, mindent halomra dönt,

tördeli, tövestől tépkedi a fákat.

Jajgat a szél;- ereje fogytán,

Hangjában mégsincs alázat…

Hátra se néz, elül büntetlenül;-

nyugovóra tér, szinte meg se rezdül!

Nyomában szenvedés, szomorúság, gyász;-

az egész vidék egy nagy siralomház.