Még itt van:
tipeg, topog, toporog a nyár,
pompázó sugarú nap-hídon lüktető táncot jár,
pörög, forog, szilaj-vad ájulásig,
toppanó lábakkal surran városok tüzelő poráig.
Még nem megy:
de tánca már búcsú-tánc,
fákkal, virágokkal kacérkodó perzselő románc,
szívet melengető kecses féktelenség,
melytől mosolyra nyílik a búza-kék ég.
Még simogat:
kellemes-kedvesen cirógat,
lusta lelkeket vidám kedvre nógat,
édeni életet hordoz éteri kezében,
de már belekacsint az ősz pirosló szemébe.
0 Megjegyzések