Szunnyadó természet nyár ölén ringatva
Rőt lombok árnyékát magába olvasztja
Mintha varázspálca lenne a kezében
El-eltűnve illan lombok erdejében.
Palástját borítja ezer-szín világra
Fénycsíkot vetítve fák árnyék-lombjára
Arany koronáját arcukba simítja
Ezernyi titokra ablakokat nyitva.
Sóhaj-íven pilledt őszi csókos árnyak
Messze-messze révedt emlékek tavában
Mosakszanak újra csillag rengetegben
S álmukat bezárják avar-szerelembe.
0 Megjegyzések