Ha majd nem leszek,
ne sírj, öreg kedvesem.
Nem kérem, hogy virágot ültess síromra.
Ne öltöztesd gyászba ősz fejed drága szerelmem.
Te vagy minden, nélküled üres az életem.
Emlékszel?
Hogy fogattad kezem.
S csókoltál szerelmesen.
Itt vagy bennem.
S én csak kedvesen mosolygok.
Ha majd nem leszek.
Űzd el a magányt reszketeg szívedből.
Meszes lábaid ne koptassák
a temető Hüvös talaját.
Ne lásd a szenvedő arcok bánatát.
Kik zokogva gyászolják
múltuk zászlaját.
Olyan szép vagy,
ráncos arcod szívemben meg feszül.
Annyira boldog vagyok.
Hisz rám áldoztad életed.
Ígértem sokszor hogy jó leszek,
de én rakoncátlan szerzet be csaptalak.
De mégis mindig ott voltál.
És elviselted sok, sok hibám.
Mondanám sajnálom , de te látod
minden gondolatom.
Szeretlek.
Én szépséges tüneményem.
0 Megjegyzések