Lélegzem géparcú földdel,
szállok széllel, zuhanok esővel.
Lángölelésed átlényegít,
elvakít égből áradó szerelmed.
Szobányi tekintetemben vergődöm,
mint madár a légtérben bezárt fészkében.
A lelkem vágtat, szárnyal.
Alattunk tenger morajlik,
körülöttünk kacsintanak csillagok. –
Szállok széllel, zuhanok esővel.
Utamat járva szerelmed emlékét
őrzöm magamba zárva.
0 Megjegyzések