Thököly Vajk: Maktub

Maktub

bár megkövezhetem

terjeszthetem a bűnöm teremtve

szélkorbácsolt

ereklyékbe temetve

hiábavalóságosságomban

cseppentve szívembe

ha gonosz vagyok - meghurcolnak

ím jó indulattal

festetett emlékek

imát ajándékozó

szívemben lélek

mindenségességemben

romlott árnyékokból kilépek

ha jó szándék ölel - meghurcolnak

mozdulatlan tócsaként

hámlottan felkorbácsolva

vihar is lehetek

hullámzón didergő Napba

elgondolkodottságomban

szabadságon ülve-állva

szállhatok angyalként szólhatok ördöggel

a világra maktub - meghurcolnak