Borzák Károly: kettőt lapoztam, de kár!

betűk, szavak, s az égen fellegek
lágy szellő viszi szerteszét
mit is mondhatnék most neked?
nézd! ott a vadvirágos, tarka rét!
szófoszlányok a fákon
félmosoly bokrokon
én a szavakat nem igen vágom
csak dallamom mondhatom
zenéd bevonta zeném
pillantásod magába zár
de ez már egy másik mesém
kettőt lapoztam, de kár!