Kisér egy érzés, hűs-forró, merész árnyék -
lennének szárnyaim: én megkeresnélek,
sors-kupola felett is hidd el: mindennel
érted szembeszállnék...
Holdágyban alszom, csak álmaim tiédek,
azt nem tudom meddig álmodhatok szépet,
mikor hull szét szirtes-élű forgácsokra...
Semmit nem ígérek,
csak a mát. A holnap bizonytalan távol.
Itt a bója. Azon túl az ismeretlen
feszül az ég-kékre: még homályos fátyol,
és felfedezetlen.
Bóján innen vagyok, tenyérben elférek,
színtelen, egyszerű,- hogyha összezárod,
kinyitva átlátszó víz, buborékmentes...
Akarod? Felrázod?
0 Megjegyzések