Papp Gergő: Rózsacsokor

Négy évtizedét maga mögött hagyta,
szeme sétál a lét felezőpontján,
mereng a költő totyogó otthonán,
mikor éjszakákon fel-felzavarta.

Meglévő kora felét nekem adta,
elkapott ha csúszott a jég mostohán,
dinókról mesélt a kis gyerekszobán,
mielőtt álmom óvón betakarta.

S ma is él a kismama szemüvegén,
bölcseletet lát kezembe szült tollán,
mely reménnyel csillan büszkeségeként.

De mint az összes, táncol a tű fokán,
s mégis okuljon az élet fő okán:
Mindenki csinálja azt, amihez ért!