Dr. Nagy Mihály: Parkban (Tavaszi szonett)

A parkunkban már a tavasz kószál,
langyos szél borzolja gyér hajam,
eltűnődve megtorpan a tónál,
majd szeleburdin odébb szalad.

Virágzó bokrok gallyait cibálja,
s öreg tölgyek csupasz ágait,
rügyek között reméli megváltja
szunnyadó levélkék álmait.

Szépséges a tavasz, mint mindig,
nézd, kinyílt a lila orgonád,
borongós telet váltó cifraság:

sarjadó fűben pitypang virít.
Magam elnézem a koronát -
kihajt-e még az öreg tölgyfaág?