Lábnyomodtól távol ébresztett a nap,
ablakom kitárva az út felé nézek,
nőnek, zsúfolódnak, zsugorodnak képek,
mi tegnap volt – éjjel holnappá szalad.
Maradj még egy percig, várd a nyár hevét,
óvatosan lépünk már a karcolt jégre,
korcsolyámmal szívet rajzolok középre;
beletetoválom mindkettőnk nevét.
0 Megjegyzések