Papp Gergő: Aranyhajad hajtsd az avarba...

Aranyhajad hajtsd az avarba, Angyalka! Az almafa alja Rakna ma, jaj, nagy-nagy zavarba, ha szalad nagyanya a hangra. De nem kever erre, szerencse! Cseresznyelesre megy ez reggel s este. Keres engem e beste, de nem lel meg e rejtekhelyen, s szerelmem felejthetetlen lesz e kedves, remek rengetegben. Ott lohol most bortól holt módon, hol ódon hordó ólomormon lóg. Kopogó, horgolt ónorr most, ó, hogy rotyog dohos homokon! Íj, itt is biciklis stikli vitt víz-inni... Míly piciny ír-whisky hív rímírni így ízig-víz is. S nem teszek egyebet, megjegyzem e perceket. Nehezen, de megy, mert nyelvemen meggynedv pereg le. S feljegyzem: versre termett nyelv ez!