felettem a kék égbolt
hullámzó bádoglemez
alattam beton folyt
mint egy őstenger
a beton gyorsan megkötött
és rabságba estem
szabadíts ki fehérbe öltözött
vak remény hiába kerestem
kiutat nem találtam
segíts rajtam felejtés
életem itt haszontalan
és állandó menekvés
igaz elfogadtam már
hogy itt vagyok
de lelkem egy szabad madár
s itt maradni nem akarok
0 Megjegyzések