mi nem hazudtunk egymásnak ötven éve,
az ábécét skandáltuk közösen.
kis tornacipőnk orra gyorsan elkopott,
most gyógycipőnk nyelve lóg.
újra tanuljuk az arcokat,
szemöldök között az A mélyül,
orvoshoz visszük kátyúba lépett életünk,
bár tudjuk, az idő nem pótvizsgázhat.
sörszagúak vagyunk gyakran, kopott
de tele az asztal. ott a paradicsom!,
vaj, barna kenyér, akár a szívünk
összemorzsálja hétköznap az asztalt.
0 Megjegyzések