A hivatal folyosóján, mindketten némán,
Kémlelődünk közös vonásaink után.
Létem, s a te nemléted, három lépés csupán.
Rólad vall, minden ecsetvonás a festő vásznán.
Rideg fémkereted fogva tart. Hozzám sem enged.
Rendszerváltás sem söpört le, nem bitorolja senki tőled e helyet.
Bámulom egyszerűséged. S mily nagyszerű volt élted! Ne szerénykedj!
Az órám, már fél évszázada ketyeg. Őszinte tiszteletem mély, s mind a tied.
Köpenyedet nem forgatva voltál képviselő, hű honatya.
Vajon mit szólnál utódaid, parlamenti show műsoraira?
Almanachban rólad olvasva, forr bennem a büszkeség bora.
Reménykedem. Előtted elhaladva, én sem festek szégyenpírt arcodra.
0 Megjegyzések