Horváth Csaba: Cseresznyevirág

A tó víztükre szép

Fácskával díszes,

Szűz színét szórja szét

Dús habjain.

Mennyeknek harmata

Száll rá az éjben:

Illékony glória,

Halk rózsaszín.

Úgy áll, mint büszke nő;

Ágán a holdfény

Tör meg, mint reszkető

Szempár ha néz;

Száz és száz kis virág

Andalgón, lengén

Ontja szférák dalát,

S tűnt bájt idéz:

Vad, lágy harmónia,

Színes, dús, édes

Szótlan szimfónia,

Szédült varázs.

Suttog bár hűs delejt,

Mely bronzzal díszes,

Táncot már véle lejt

A pusztulás.