Horváth Csaba: Csendben

Percre se villan,
S már tovaillan
Könnyü kis álom,
Légnek, a pornak
Hangjai zsongnak
Éteri szárnyon.

Fáj, ha a mákony-
Szőtte magányban
Éget a látvány:
Fátyolos arccal
Égi vigasszal
Tölt el e szép lány.

Mint nap az égen
Rejti magát fenn
Éjfeketébe,
Hangja is elfúlt,
Messzire elbújt
Kint a sötétbe.

Egyre csak illansz,
Majd tovasurransz,
Két puha szárnyon,
Balzsamod oly jó,
Hangod a zsongó
Végtelen álom.