Uram, kérlek, hallgass meg most engem,
Érte szól az imám, kit oly nagyon szerettem.
Ki egész életében, dicsőített Téged,
Szívén viselte a Te szenvedésed!
Úgy élte napjait, hogy hozzád méltó legyen,
Nem járt Ő soha, általad tiltott helyen.
A Bibliát naponta többször, kezébe vette,
Igédet másoknak, boldogan hirdette!
Érte szól az imám, Drága jó Uram,
Ma öt hónapja, hogy nélküle járom az utam.
Azóta Én, boldogtalan lettem,
Uram! Te tudod, hogy iránta mit éreztem!
Hisz Tőled kaptam Őt, hálám zeng is érte,
Minden lépését, szívem elkísérte.
Napfény volt Ő nekem, mely ragyogott felettem,
S beborult az ég, mikor eltemettem!
Érte szól az imám, Drága Istenem,
A könnyeimet kérlek, bocsásd meg nekem!
De érző szívem is Neked köszönhetem,
Összekulcsolom hát, reszkető két kezem.
Álld meg Uram, az én Drága jó Anyámat,
S add hogy megleljem majd, nálad, én is hazámat.
Szeresd addig Őt, ahogy én szerettem,
S engedd hogy őrködjön, mindig felettem!
Engedd hogy kísérje, minden léptemet,
Engedd hogy segítse, földi létemet.
Így szólt az én imám, zárd be a szívedbe,
Az Atya, A Fiú, s a Szentlélek nevébe!
0 Megjegyzések