A ló hosszú lábú, kisfejű, sötétbarna és feltűnően gonosz tekintetű. Egymással szemben állunk a járdán, jól láthatóan a felettünk lévő ostorlámpa fényében. Azonban ez most lényegtelen, mert későre jár, a Fő utca üres. Utoljára jó fél órája láttam egy hajléktalant, a szobor felé tartott. Akkor nem volt még itt az állat.
Hogy mikor találkoztunk először, arra már nem emlékszem, de jól ismerjük egymást.
Mélyen a szemembe néz, majd lassan remegni kezd szája körül az érzékeny, szőrös bőr… egyre hevesebben… az extázisban rángatózó pofáját szétfeszíti és vicsorít. Fogai feketék, és fényesek a nyáltól. Felém kap, reflexből elhajolok, mint jó bokszoló a ringben, így csak levegőt harap. Nem hallatszik a fogak csattanása. Tétovázik, mint minden alkalommal, de még egyszer most sem támad… lólajhár mozdulattal fordul el, átliheg a túloldalra. Ellenkező irányba indulunk. Lépteit sohasem hallom.
0 Megjegyzések