Amikor a gép kényszer leszáll a főtéren, meglepődöm. Átpréselem magam a köréje gyűlt tömegen. Szinte felkiáltok – annyira hihetetlen. A gép kartonpapírból van, a kiszálló utasok rongybábuk, és csak az erős szél mozgatja őket. Szaguk jellegzetes. Nincsenek sérültek, vagy legalábbis nem tudunk róluk, a gép is sértetlennek tűnik.
Lassan mindannyian megnyugszunk. Landolt, hát landolt - szükségből. Kétségtelenül szokatlan eset a mi városunkban. Meg az utasok is… mintha nem lenne testük. Vagy más, mint a miénk? Nem tudom eldönteni. Rebesgetnek mindenfélét, hogy vér is van, rengeteg vér, csak láthatatlan, mert színtelen és légnemű.
Másnap az egész város tele van papírrepülőkkel. Színesek és aprók. A gyerekek hajtogatják és reptetik. Séta közben kalapomon landol az egyik. Gazdája sehol.
0 Megjegyzések