Kisszobám ablakára
Esőcseppek néma hangját
A didergő szellő ajka
Megfázva lehelte halkan.
Egy kistemplom tornyánál
Megkondult a harang hangja
Az Innsbrucki hegyek lábánál
Csendesen szólalt Úr szava.
Milyen gyöngéden, szelíden érint
-mondtam magamban-
Észre sem vettem azonban
Hogy a könnyeimet hullattam.
Szeretettel magához szorított
Magyarul a fülembe súgott:
Bocsáss meg az ellened vétkezőnek
Szeressetek minden ember nemzedéket,
Bárhol is létezel....
0 Megjegyzések