még
a kulcslyukon keresztül látlak
arcodat áztatja a nyári zápor
szemed mélyében ring a bánat
kezed nyújtanád
de …
mégsem
hangod még hallom
de
szavaid mint egy marék borsó
szétgurulnak a gangon...
hintaszékben pihen a lelkem
nézd
tűzliliomok közt a kóbor kapor
talpalatnyi földben gyökeret ereszt
a világ így kerek
0 Megjegyzések