Balogh Sándor: Blicc

az élet-buszon ért a kegy
büszkén sárgálló vonaljegy
lehettem
zsebedben

a korlátnál elnyújtózón állva
édes parfümöd szívott magába
s még most is egyre ahogy írom
lassan beleremeg hologramcsíkom

hogy érezzelek mély levegőt vettem
az oktogonhoz így értünk mi ketten
s mondjanak rosszabbat ha van
láttam belőled kihullani magam

elfelejtesz rám lépsz ott hagysz

az ellenőrnek majd magyarázkodhatsz