Fáradt lángolása lobban az estének;
fény-imáját mormolja a haldokló délután,
aranyglóriát fest a halk szavú ének
ott, a távolba néző bölcs hegyek lábainál.
A sötétlő ormokról visszaint a bús,
örök harangszó, s az éjjelre készülő álom,
s mikor a zsolozsmaszó messziről felzúg,
áhítatra hív a völgyben megbújó vén templom.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések