Megnehezítettél
és a szürke fény megvon.
Átölel.
Megront.
Csupa anyag szövedék.
Érdes kelmék álszent ragyogása,
s a kezed utánam kiáltása.
Megforgattuk az idő sejtjét.
Kávéházi miliőben,
felszínek alatti,
Füstölgő cigaretta gőgben.
Átfordult bennem a kép,
mi bennem pihent.
Felhördült életem kínja:
Megfércelt jelenem hullámvasútja.
Szomjazom rád,
hisz tudod.
Amivé váltam:
Csak oltott anyagom.
Amivé váltál:
Csak érzett darabom.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések