Baksa Lívia: Hála

Hála száll fel a messzi égbe,
Ragyogva bújik a fénysugár ölébe.
Tovasodorja szellő fuvallata,
Hogy feljusson az Úr asztalára.

Kicsiny harang hangja csendül,
Szavaira szívem húrja ekképp pendül.
Hálaének el ne halkulj, csak zendülj,
Légy kiáltó szó a pusztaságban.

Repülj kis madárka e dallal,
Szárnyalj lelkem legkedvesebb dallamával.
Vigyél az Úrnak tetsző ajándékot,
Legtöbb, amit szívemből adhatok.

Mindenem mi van, Tőle kaptam,
Életem a hála kosarába raktam.
Megtöltöttem hittel és reménységgel,
Növekedő, érő gyümölcsökkel.

Zöldellő lombocska susogja,
Mindig volt tegnap, lesz holnap, s tart a ma.
A rossz dolgokat bátran írd homokba,
Emlékezz Megváltód váltságára.

Megköszönöm a legdrágábbat,
Törékeny életed értem sírba adtad.
Nem kértél, csak adtál, a legnagyobbat.
Ilyet emberek senki nem adhat!

Hála szállj, csak szállj fel magasba!
Mert letörölte rólam a gyalázatot,
Az Ő Drága Vére tisztává mosott,
Hogy mindig kezdhessek új holnapot.

Nyitott könyv előtte életem,
Melybe a hálám legszebb szavait jegyzem.
Arany tollal, s gyöngybetűkkel szépen.
Csodálom, fürdök szeretetében.