Párizsban járva,
Bottal kezemben,
Foltos farmerzsebben,
Szájam gyönyörű csodálattól tátva.
Szerelmes tavaszt éneklem dalolva,
Feloldó ridegség szememben,
És boldogság a tavaszi szélben,
S itt maradok madarak dalolását hallva.
Egyik sarkon ifjú kurtizán,
Másik utcán életet jelző neon.
Templomban egy élőszobor káplán,
Veszélyes tanait mondja mint a metános Charon.
Én meg megyek az élettel szemben szépen lassan és lazán.
És dobolom ritmusosan a lassú s gyönyörű halálos táncom.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések