Asbóth Valentin: Egy ember tette

Anya, egy szó, mit ismer minden ember
Egy szó, mi örömmel tölti be sok ember szívét
Mit minden ember tisztelettel, odaadással emleget
Hisz ő az, ki küzdelmes harccal vívódott meg... értem

Anya, ki altatót énekelt, ki odaadóan szeretett
Ki főzött, mosott, takarított... gondunkat viselte
Erre gondol szinte minden ember, ezt jelenti e szó neked...
De nem nekem... valami megváltozott, mit nem érthetek

Az én anyám kijelentette, ő többet így nem élhet
Apám, mit sem értve, elhagyta házát, mit ő épített
Ebből persze mi testvérek sem érthettünk mindent
Akkor még anyám az, ki pártját igazságosnak hittem

Ám de ő megváltozott, azt mondja... élni szeretné életét
Igen ám, de mit végig néztem, egyik ágyból a másikba...
Ki ez? Kérdem én. Mert ő nem anyám. Ezt én el nem viselem
Megbolondult, nincs eszénél, megkeserítve apámat... ki remélt

Remélt, hisz vele képzelte el életét, de tudván a híreknek
Ő végérvényesen elfeledte, még szerencse, hisz mindenét elvette
Mi testvérek, nem bírtuk tovább, eltűntünk abból az átkozott házból
Egy ember, egy anya, ki feldobván életét, tönkre téve sok másét

Ez számomra az a szó... anya... mit oly tiszteletben tartotok, mit szerettek
Mit szerettem, de ily módon keltett gyűlölet... nekem ez nem kell
Kitagadva életemből kitépem, lezárom, engem többé nem érdekel
A családját hajította el, hogy ő örömmel élhessen
Ezt neked üzenem: gratulálok! De mégis mihez?...

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: