"Csak addig menj haza, amíg hazavárnak..."
Belefértünk az időbe, hazamentünk,
Csokvaomány falum átölelt bennünket,
izzott a forróság és szeretetünk
megpecsételte eső utáni rendezvényünket.
Ötletgazda földink nyugtalan nyugalma,
főorvosi derűje, volt szomszédom hangja,
ismerős arcok vártak az asztalok körül,
a mosoly árnyéka kit takarhat arca mögül?
Földim házuk helyén ablakos sátor várt,
letelepedhettünk, emlékeink körbefonták -
főszervezőnk köszöntője meghatottságával
Mi hazavártunk! - Kati versének dallamával.
Polgármester úr reményt keltő szavai,
díszpolgár tanárunknak múltba hulló árnyai,
lebegtünk az álom s ébrenlét között,
Isten, haza, család összefogta lelkünk.
Falunk szeretete oly csodákra képes,
idős, vagy fiatal, vendéglátó, avagy vendég,
fogta a tálakat, az élet kenyerét,
megosztottuk együtt a finomságok kelyhét.
Csobbant az életkedv, szorongás oldódott,
a magyar gulyás íze, hazai sütemények
kínálták magukat a megéhezett vendégnek,
ízek összeforrtak, mint omló édességek.
Csokvaomány falunk kedves szeretetét
ihlették a versek, az előbújt emlékek...
a mikrofon hangja néha el-elcsuklott,
elszármazott poétáink verse bizonyított.
A zenekar hangjai táncra késztettek,
míg ismeretlen arcok élővé elevenedtek,
megtették az első lépést technika csodáján,
visszaléptek falujukba földijeik barátságán.
Belefértünk az időbe, hazamentünk,
Csokvaomány falum átölelt bennünket,
izzott a forróság és szeretetünk
megpecsételte eső utáni rendezvényünket.
Ötletgazda földink nyugtalan nyugalma,
főorvosi derűje, volt szomszédom hangja,
ismerős arcok vártak az asztalok körül,
a mosoly árnyéka kit takarhat arca mögül?
Földim házuk helyén ablakos sátor várt,
letelepedhettünk, emlékeink körbefonták -
főszervezőnk köszöntője meghatottságával
Mi hazavártunk! - Kati versének dallamával.
Polgármester úr reményt keltő szavai,
díszpolgár tanárunknak múltba hulló árnyai,
lebegtünk az álom s ébrenlét között,
Isten, haza, család összefogta lelkünk.
Falunk szeretete oly csodákra képes,
idős, vagy fiatal, vendéglátó, avagy vendég,
fogta a tálakat, az élet kenyerét,
megosztottuk együtt a finomságok kelyhét.
Csobbant az életkedv, szorongás oldódott,
a magyar gulyás íze, hazai sütemények
kínálták magukat a megéhezett vendégnek,
ízek összeforrtak, mint omló édességek.
Csokvaomány falunk kedves szeretetét
ihlették a versek, az előbújt emlékek...
a mikrofon hangja néha el-elcsuklott,
elszármazott poétáink verse bizonyított.
A zenekar hangjai táncra késztettek,
míg ismeretlen arcok élővé elevenedtek,
megtették az első lépést technika csodáján,
visszaléptek falujukba földijeik barátságán.
