Hankó Krisztina Éva - Reménybe

Reménybe tűnő vágyak,
Gondolatok szépsége.
Borzas érzelmek tüneménye,
Gondolatok szépsége.
Féltő szívek mélyén remélő gondolat,
Csalódások során rossz hangulat.
Eltűnt reménység,
Mindig visszatérő érzés.
Álmos végtelenen a nap,
Frissítő hangulat a holnap.
Fényességben élő álom,
A remény mindig átoson.
Nyári melegben a nagy forróság,
Mindig új álmodás.
Eltűnt napok után a mámor,
Csodára váró alkalom.
Fényes Napsütés az égen,
Csodatévő vágyak a légben.
Zölden virít a mező,
Mámoros valóság a jövő.
Néha jó a reménység, mi már nem számít,
A vágyálom tovarepült ábrándok szárnyain.
Derűs jövőt várván,
Mindig csodák szárnyán.
Reménykeltő alkalom,
Boldogságra váró alkalom!
- o -
17: 22