Bartalis Éva - Elég!

(Perlés az élettel)

Kértem én többet valaha, mint ami jár?
Kértelek én, húzzál fel, ha elesem?
Vedd észre, hogy ötven éve lesz lassan már,
boldogulásomat magamtól keresem.

Te az élet vagy, én csak élni akarok,
Ne hidd azt, hogy a kettő egy és ugyanaz,
Ha békén hagyod sorsom, csöndben maradok,
Te továbbra is magad... az élet maradsz!

Nem akarok semmit elvenni tőletek,
Nem fosztlak ki titeket, élet és halál...
Csak titkotok csikarnám ki belőletek,
Tebelőled - ki vagy... s kit lelkem nem talál...!

Magam vagyok! Leteszem padra a kalapom...
Elég a harcból! Halljátok? Azt akarom!
Leszáll mögöttem dalolni egy kismadár,
Nem is kérek többet, hisz nekem ennyi jár!

Te mégis bántasz engem, bűnös - szüntelen,
Azt hiszed, nélküled már élni nem tudok...
Mögöttem múltam... oly valósan megjelent,
Ahogy gyerekem kezét fogva elballagok.

Kísérem első lépteit, szívem örül,
Kiskutyám rohan, mint egykor, körös-körül!
Kinyújtom kezem, hogy ó, megérintsem Őt,
Megérintettem a megfagyott levegőt!

És vázában a virág is csak Délibáb,
Mögöttem a kismadár sem nekem dalol...
Halkan elmormogom megkopott Imám,
Hátha majd meghallja valaki - valahol...!