Kopott nevek a ház falakon,
s vér a poros utakon.
Vér,mert Hádész itt járt,
pusztított, s nincs màr.
Nincs már semmi, elvitt mindent
mi a hazának emléket rejtett.
Hol jár a tisztìtó fény,
s hol a régi szép remény?
Vàlasz nem érkezik, bármit kérdek,
hallom seregek érkeznek.
Hitet s reményt kiírnak belőlünk,
Ne tedd, ezt könyörögjük.
Mi nekünk az élet értelmét jelentette,
azt szürkére festette.
Mi szép volt régen, az most bús ès komor,
most minden mélyen a pokolban jár,
s kiutat, senki nem lát.
Emberek, ne tűrjük tovább,
hogy ellenünk a világ.
Hiszen a remény ott rejlik benned,
a nèp szíve most nehéz, mert Téged félt.
Mi lesz e szép hazából,
s hol jár a nagy szabadság?
Népek hazája, nagy világ
ne kívánd nemzetünk halálát.
Isten, álld meg e népet,
álld s vigyázz e nemzetre.
Keserben él a hű kebel,
itt élned s halnod kell.
s vér a poros utakon.
Vér,mert Hádész itt járt,
pusztított, s nincs màr.
Nincs már semmi, elvitt mindent
mi a hazának emléket rejtett.
Hol jár a tisztìtó fény,
s hol a régi szép remény?
Vàlasz nem érkezik, bármit kérdek,
hallom seregek érkeznek.
Hitet s reményt kiírnak belőlünk,
Ne tedd, ezt könyörögjük.
Mi nekünk az élet értelmét jelentette,
azt szürkére festette.
Mi szép volt régen, az most bús ès komor,
most minden mélyen a pokolban jár,
s kiutat, senki nem lát.
Emberek, ne tűrjük tovább,
hogy ellenünk a világ.
Hiszen a remény ott rejlik benned,
a nèp szíve most nehéz, mert Téged félt.
Mi lesz e szép hazából,
s hol jár a nagy szabadság?
Népek hazája, nagy világ
ne kívánd nemzetünk halálát.
Isten, álld meg e népet,
álld s vigyázz e nemzetre.
Keserben él a hű kebel,
itt élned s halnod kell.
