A kívülállók számára egyszerűnek tűnik a lóbellérek életmódja, de igazából nem tudják, milyen furfangos észjárás szükségeltetik ehhez a mesterséghez. Különben nehéz lenne nyereséges vásárokat kötni. Hogy menyire kell talpraesettnek lenni, azt mutatja a következő történet.
Az állatpiacot járva, az egyik parasztnak megtetszett egy pocakos cigány lova. Nem sokat teketóriázott, megszólította a pocakost:
- Hogy s mint kínálja a kancát?
- Kicsidúr, látom, maga állatszerető ember, magánál jó kezekben lesz - halmozta el az jó tulajdonságokkal a parasztot, hogy bizalmasabb legyen iránta. - Harmincöt millió, ide a tenyerembe - köpött bele, majd összecsapta - adom a kötőféket, s maga veszi az áldomást.
- Szép lónak szép az ára - bölcselkedett a paraszt -, de azé engedhetne belőle!
- Okos állat ez, de van egy hibája, ezért harminckettőé a magáé - csapta össze tenyerét ismét a pocakos.
- S osztán mi a hibája? - görcsölt be a vevő.
- Há' az, hogy fára nem mászik.
- Ugyan má' ne viccelőgyék, sze' ló kell nekem, nem mókus... Harmincé' megveszem, agya-e? - alkudozott a paraszt.
A cigány ravasz mosollyal rázta meg a vevő kezét:
- A magáé, kicsidúr... Használja egészséggel.
A következő hétvégi állatvásáron a paraszt dühösen rontott neki a pocakosnak:
- Átvertél, rabló gazember! Azonnal fizesd vissza a ló árát... - tegezte le mérgében.
- Mi a baj, kicsidúr? - tette az ártatlant a cigány.
- Tudod te azt, jól. A kanca nem akar rámenni a hídra.
- Kicsidúr, én figyelmeztettem, hogy fára nem mászik - kacagta el magát a cigány, de esze ágában sem volt visszaadni a pénzt...
Az állatpiacot járva, az egyik parasztnak megtetszett egy pocakos cigány lova. Nem sokat teketóriázott, megszólította a pocakost:
- Hogy s mint kínálja a kancát?
- Kicsidúr, látom, maga állatszerető ember, magánál jó kezekben lesz - halmozta el az jó tulajdonságokkal a parasztot, hogy bizalmasabb legyen iránta. - Harmincöt millió, ide a tenyerembe - köpött bele, majd összecsapta - adom a kötőféket, s maga veszi az áldomást.
- Szép lónak szép az ára - bölcselkedett a paraszt -, de azé engedhetne belőle!
- Okos állat ez, de van egy hibája, ezért harminckettőé a magáé - csapta össze tenyerét ismét a pocakos.
- S osztán mi a hibája? - görcsölt be a vevő.
- Há' az, hogy fára nem mászik.
- Ugyan má' ne viccelőgyék, sze' ló kell nekem, nem mókus... Harmincé' megveszem, agya-e? - alkudozott a paraszt.
A cigány ravasz mosollyal rázta meg a vevő kezét:
- A magáé, kicsidúr... Használja egészséggel.
A következő hétvégi állatvásáron a paraszt dühösen rontott neki a pocakosnak:
- Átvertél, rabló gazember! Azonnal fizesd vissza a ló árát... - tegezte le mérgében.
- Mi a baj, kicsidúr? - tette az ártatlant a cigány.
- Tudod te azt, jól. A kanca nem akar rámenni a hídra.
- Kicsidúr, én figyelmeztettem, hogy fára nem mászik - kacagta el magát a cigány, de esze ágában sem volt visszaadni a pénzt...
