Runa Ivett Kinga (Shianna): Lyan, benned fénylőn

Látod már? Nem csak én tettem!
Együtt álltunk ott a szirten,
belém szakadó sóhajod,
szemeidbe nézek, lángol,
hajnal-hűs fűvel átölel:
ébredő reggelek lánca,
S hulló kérgünk avarágya,
szívünkről pergő levélnek...
Mikor zúgnak hamis vádak,
s becsmérlő szavaik fájnak,
szorosan tart erős kezed,
s én örökké benned fénylek.