Egy kődobás, kettő, négy,
nem bírja ezt oltott mész.
A rések egyre tágulnak,
barátok egymást árulnak.
Szilánkokban hulló jelek szaporodnak a falon,
egyre csak a pénz, a pénz, a pénz, a hatalom.
A tető rég beszakadt, ömlik be a sár,
bármit megvesznek, bármit, csak jó legyen az ár.
Remeg az alapzat, omlani kezd a vakolat,
a béke, az igazság csak egy kis karcolat.
A padlót a beömlő sár lassan kiássa,
mocsárrá válik a ház leszakadt padlása.
Szalad felé apró falu még apróbb munkása,
menteni a menthetőt, kiáltanak utána.
Állj meg, hagyd őket meghalni saját gondjukban,
Nem figyel, nem hall mást, csak a segélyhívást torkukban.
Leomlik a ház, az építmény hatalmasat dörren.
Nem marad belőle semmi, eltűnik a földben.
Háttérből figyelők elhúznak, csak hősünk áll csüggedten.
De a kis rés a téglában ott lebeg, az egésztől független...
nem bírja ezt oltott mész.
A rések egyre tágulnak,
barátok egymást árulnak.
Szilánkokban hulló jelek szaporodnak a falon,
egyre csak a pénz, a pénz, a pénz, a hatalom.
A tető rég beszakadt, ömlik be a sár,
bármit megvesznek, bármit, csak jó legyen az ár.
Remeg az alapzat, omlani kezd a vakolat,
a béke, az igazság csak egy kis karcolat.
A padlót a beömlő sár lassan kiássa,
mocsárrá válik a ház leszakadt padlása.
Szalad felé apró falu még apróbb munkása,
menteni a menthetőt, kiáltanak utána.
Állj meg, hagyd őket meghalni saját gondjukban,
Nem figyel, nem hall mást, csak a segélyhívást torkukban.
Leomlik a ház, az építmény hatalmasat dörren.
Nem marad belőle semmi, eltűnik a földben.
Háttérből figyelők elhúznak, csak hősünk áll csüggedten.
De a kis rés a téglában ott lebeg, az egésztől független...
