Tátongó űr a szívedben.
Szemedre még könnyhomály borul.
Őt látod, jóságos arcát...
S a bánat fejed fölé tolul.
Átkozod a percet, órát, napot.
Átkozod a sorsot. A halált.
De ne aggódj, jó apád,
talán, egy jobb otthonra talált.
Virágot viszel sírjára.
Könnyezve állsz a hant fölött.
Nem akarod felfogni... fáj.
De ilyen az élet... elköltözött.
Szemedre még könnyhomály borul.
Őt látod, jóságos arcát...
S a bánat fejed fölé tolul.
Átkozod a percet, órát, napot.
Átkozod a sorsot. A halált.
De ne aggódj, jó apád,
talán, egy jobb otthonra talált.
Virágot viszel sírjára.
Könnyezve állsz a hant fölött.
Nem akarod felfogni... fáj.
De ilyen az élet... elköltözött.
