Halottak napja nekem
nem a temetőkert,
Ők valaha odaköltöztek,
de már rég továbbmentek.
Az én halottaim itt élnek
bennem, nem kell
a temetőbe mennem,
bármikor, ha gondolok rájuk,
vagy velük álmodom,
látom mosolyukat,
s fülemben cseng hangjuk.
Nem kell hideg sírkő,
drága koszorú,
ha eszembe jutnak,
nem vagyok szomorú,
igaz, nekünk fáj,
magunkat siratjuk.
Ez az élet rendje,
mindezt jól tudjuk,
aki megszületett,
egyszer mennie kell.
Csak akkor fáj szívem,
ha túl fiatal megy el,
kinek még alig volt élete,
kinek gyerekfejjel
kellett befejeznie.
Ilyenkor csak "miért" a kérdésem,
de választ úgysem kaphatok
soha, senkitől sem...
Kitől is kaphatnék,
ki dönti ezt el?
Azért most, e napon
én is rájuk gondolok,
nyugodjék békében
mindenki, aki volt...
nem a temetőkert,
Ők valaha odaköltöztek,
de már rég továbbmentek.
Az én halottaim itt élnek
bennem, nem kell
a temetőbe mennem,
bármikor, ha gondolok rájuk,
vagy velük álmodom,
látom mosolyukat,
s fülemben cseng hangjuk.
Nem kell hideg sírkő,
drága koszorú,
ha eszembe jutnak,
nem vagyok szomorú,
igaz, nekünk fáj,
magunkat siratjuk.
Ez az élet rendje,
mindezt jól tudjuk,
aki megszületett,
egyszer mennie kell.
Csak akkor fáj szívem,
ha túl fiatal megy el,
kinek még alig volt élete,
kinek gyerekfejjel
kellett befejeznie.
Ilyenkor csak "miért" a kérdésem,
de választ úgysem kaphatok
soha, senkitől sem...
Kitől is kaphatnék,
ki dönti ezt el?
Azért most, e napon
én is rájuk gondolok,
nyugodjék békében
mindenki, aki volt...
