Gyere már, hisz úgy várlak,
Minden éjjel epedezve kívánlak,
Gondolataim máshol sosem járnak,
Folyton-folyvást téged látlak.
Felrebbenő álmaimban,
Kósza gondolataimban.
Mindenhol csak téged látlak.
Fáj, mikor nem érezlek,
El sem hiszed, mennyire Szeretlek.
Gondolj bele. Nélküled az Életem gyötrelem lenne.
Szerelem ez, kétségtelen, bízz meg bennem,
És éld meg velem minden apró rezdülésem.
Örökkön-örökké! Mondani lehet,
Tenni érte sokkal nehezebb.
Tegyünk hát érte, ne adjuk fel,
Bizonyítsuk be, hogy a boldogsághoz csak két ember kell.
Minden éjjel epedezve kívánlak,
Gondolataim máshol sosem járnak,
Folyton-folyvást téged látlak.
Felrebbenő álmaimban,
Kósza gondolataimban.
Mindenhol csak téged látlak.
Fáj, mikor nem érezlek,
El sem hiszed, mennyire Szeretlek.
Gondolj bele. Nélküled az Életem gyötrelem lenne.
Szerelem ez, kétségtelen, bízz meg bennem,
És éld meg velem minden apró rezdülésem.
Örökkön-örökké! Mondani lehet,
Tenni érte sokkal nehezebb.
Tegyünk hát érte, ne adjuk fel,
Bizonyítsuk be, hogy a boldogsághoz csak két ember kell.
