Szilágyi László: Öreg kovács

Szomszédunk az öreg kovács,
Nagy mesemondó s csodás.
Hosszú élete megannyi fordulat,
Elmesélni nem lehet öt perc alatt.

Járt messzi vidéken,
Háborúban és csalóka békében.
Sokat megélt és sokat tapasztalt,
Szívesen mesélt, mit élt és remélt.

Míg bírta, keményen dolgozott,
Lovakat patkolt és szerszámokat készített,
Gyermekeinek szép házat épített.

Szerette a jó bort rendesen,
Termelte, s itta csendesen.
Nyári estéken, mikor a tűz pattogott,
Történeteivel az idő elfutott.

De az idő kérlelhetetlen,
Adósságot nem tűr, és behajt rendíthetetlen.
Föld alatt fekszik az öreg már,
Nem iszik több bort sehol már.

De én iszom, ha nem is oly sokat,
Tiszteletedre, öreg, ürítem poharam, s iszom boromat.