Itt az idő, megérettünk,
szempillantás: hetven
lettünk,
előttünk az ÉLET java,
örömteli ezer szava.
Ó! Azok a bölcs szüretek,
átmeneti kis szünetek,
DRÁGA idő róla szólni,
tán nem is kell megokolni.
Ádáz csata megelőzte,
JÁRVÁN KI „a legelőre”,
ELFOGADJUK időnk javát,
issza lelkünk
minden szavát.
AZTÁN JÖN A
FELÉBREDÉS,
dolgunk akad, nem is kevés,
elakad az ember szava,
DRÁGA NÉPÜNK gyere haza.
(12.08.12.)
0 Megjegyzések