Napsugár vagy, mely utat tör nálam.
Gyengéd melegség simogatja arcom,
Éreztem, ez az örök harcom.
Előttem volt mindig a természet,
Nem láttam a láthatatlant, elenyészett.
Ezerarcú voltál, törtél felém,
S a boldogságot raktad elém.
Megtört szívvel a természethez fordultam,
Könnyeimet a patakba hullajtottam.
S te felittad könnyeimet,
Hallottad jajgató sebeimet.
Hallottad szavaimnak súlyát,
Láttad szomorúságát.
Nyúltál volna felém, de nem tudtál,
Hisz a természet voltál.
Így lelkemet megérintve nyugtattál, eljössz értem...
Míg egy nap eljöttél értem.
Lelkem mélyén kértem.
Szememben újra fény ragyog,
Veled ismét boldog vagyok.
Velem voltál mindig lélekben,
S most itt vagy velem, életben.
Köszönöm, hogy életre keltél miattam.
Hisz a boldogságot sirattam.
S ezt megadtad nékem,
Szerelmem szívedben égjen...
0 Megjegyzések