2011-ben megjelent Gáspár Ferenc új könyve A pogányokkal táncoló, melyben megismerkedhetünk a magyar történelem egyik fontos, ám nem sokat emlegetett eseményével, Nándorfehérvár 1440-es ostromával.
"Erről a címről Kinizsi Pálnak, ... a kenyérmezei ütközet után lejtett győzelmi tánca jut az ember eszébe." - olvasható a könyv borítójának hátoldalán. - "De hallott valaki Tallóci Jánosról, Nándorfehérvár hős várkapitányáról?"
Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy egy egy egyszerű, már-már szokásos történelmi regényhez van szerencsénk, de ez koránt sincs így. Egy valamit elmondhatunk, hogy az 1990-es évektől kezdődően a történelmi regény ismét reneszánszát éli Magyarországon. De mit várunk el egy történelmi regénytől? A XIX. században a történelmi regény egyfajta ideált hordozott. A XX - XXI. századra a történelmi regény mércéje a történelem központúság. Szóval, amit olvasunk az a régmúltat elevenítse fel történelmi tényekből kiindulva.
A pogányokkal táncoló regény indítása moziszerű. Az író egy eseménydús jelenettel indít, egy csatával, ahol "hősünk" elesik. Testéből kilépve szemléli tovább az eseményeket, majd egyszer csak Johnny Fortunate-ként ébred Amerikában. Álom volt csupán az egész? Jóval több ennél: reinkarnáció! Johnny többször visszatér, vagy inkább felbukkan a regényben, de nem, mint főhős, hanem karmester.
Az első helyszín, amit megpillantunk az Raguza, vagy ahogy a helyiek hívják, Dubrovnik, s máris szembesülünk azzal, hogy a városnak kötelessége jó kapcsolatot fenntartani mind a Magyar Királysággal és Velencével. Ugyanakkor egy hatalmas veszély fenyegeti őket, a török, akik kéme(ke)t küldenek a városba. Egy ilyen kém Emilio de Ferrara / Husszein. Ő indítja el a regény cselekményét azzal, hogy megvádolja Matkót. Hogy ne maradjon ki a szerelmi szál sem, ami minden jó regénynek alapja tudnunk kell, hogy Matkóba két hölgy is szerelmes. Az egyik a szegény kereskedő, Gavriló legfiatalabb lánya, a másik a város leggazdagabb kereskedőjének egyetlen leánya, Eszter. Eszter szerelme azonban plátói, hiszen az áhított férfi nem rajong a lányért. Ő Biankába volt szerelmes!
"Raguzában
mindenki más, mint akinek látszik, senki nem ismer fel senkit. Az író
leleménye az, hogy még Matkóról is kiderül, hogy a raguzai rektor
törvénytelen fia. Furcsa szerzetek között vagyunk: szerzetesek, kémek,
udvari bolondok, táltosok. Az „álruhás, nagyorrú bohóc”, a pokoljáró
Tarr Lőrinc is megbízást teljesít, feltartja Matkó üldözőit. De
találkozunk a Shakespeare-drámákból jól ismert, férfinak öltözött
menekülő szerelmes leánnyal (Bianca), aki itt Matkó szerelme. Tudjuk: a
gyűrűjét kereső törökben sincs hiány Gárdonyi Géza óta. Gáspárnál ez
Fáhri alakja, aki maga is kettős kém, mert az esztergomi érseknek is
dolgozik. De az üldözőket is üldözik; gondoljunk csak a Fáhrit követő
Csakmag csausz megbízatására vagy a regény végén a galambóci várból való
szöktetésre. Gáspár a fordulatos kalandregény eszközeit mindvégig
mesterien alkalmazza."
Diószegei Szabó Pál kritikája hangoztatja, hogy a könyv egyik fő érdeme (amit a könyv szerzője is említ) az, hogy olyan történetet elevenít fel, amiről kevesen hallottak. Pontosabban az 1440-es várostromot, amikor II. Murád szultán megpróbálta bevenni az ország kulcsának számító Nándorfehérvárat.
(Diószegi Szabó Pál kritikája nyomán)
0 Megjegyzések