Féregként emészt sötét betegség.
Küszöbömön lépked már a halál.
Habár messze a kínzó öregség,
Bús magányomban az élet sivár.
Ellustultam. Nem gyötör már restség,
Habár több ezer tennivaló vár,
Nem érdekel. Oldd meg magad, tessék!
Nem foglalkozom vele többé már.
Veterán az egykori dolgozó,
Sarlóval-kalapáccsal kezében...
Az éhség most a legnagyobb bajunk.
Ki sohasem küzdött életében,
Annak hiába vágyakat hozó,
Mégis szánalmas meggyötört fajunk.
Anno: Andornaktálya, 2012. 04. 12.
0 Megjegyzések