A lélek hamis zenéjére lestél!
szédülés, agyad nem kap elég vért.
pumpál szerető szíved, de el nem ért
gondolatok közt felejtés keresgél.
Végtagjaid érzik, munkája testnél
rutin csak, s jelzés, még nem estél szét,
jóslatra ne gondolj, keresd végzetét,
s ha meg van, örömmel halsz azon estén.
Bátran kívánj magadnak sokat-sokra,
ha nem teljesül minden, majd nem mutatsz
aranyló menetet, mikor temetnek.
Elvisz az élet vidéki sodra.
mégis örökké városinak maradsz.
Így se, úgy se emelnek fel a szentek.
2
Így se, úgy se emelnek fel a szentek.
előbb visznek egekbe a fodros fák,
ha a jó ágon ülsz mit a szú nem rág,
csak szemed szegezd mindig kikeletre.
Mosolyod legyen vár, és vidám szeglet,
tiszta lelked sose érje hamis vád,
ne féld, csak várd a hulló heves halált
s életed hangjait használd keretnek.
A papír becsül, s a gyarló gyaláz,
vádló hangulat, de barátra találsz,
súlyos szavát is, mindig becsüld őt meg.
Aztán néha mégis elhozza a gyászt.
hiába küldesz ezeregy fohászt
Barátok itt hagynak, marad a tömeg.
3
Barátok itt hagynak, marad a tömeg.
s évekig zengi füled a gyászimát.
süketen is zeng a szó és hárít rád,
minden mocskot, mik érdekből jőnek.
De csak állj s törj tanács utat a rendnek,
jövőd hallgatja mit múltból visszalát.
nagyra nőttek a régi utcán a fák,
ahol születtél, és most megvezetnek,
Mosollyal válaszolj szidás özönre.
akkor is ha mégis pofon jönne,
víg dalod nem készült el mit kerestél,
keserv daloddal dúdolva csapj oda
rendelésed nem adtad le soha
Hogy választasz istent magadnak testvér!
4
Hogy választasz istent magadnak testvér!
mikor messze a határ, nincs birtokod,
ha lesz is a gazdája nyafogni fog,
lélek templomod építi elestét.
szobor hideg, stigma nyoma testén,
feltámadás csak "Andaxin" mondatok,
miért ne szednéd be, mondj egy indokot,
s nyugszik lelked biblia sora mentén.
Utolsó órád lesz mi eddig élted,
égető máglyád lesz minden vétked
növekvő gondok jólétek vesztén.
Őseid büszke kevert magjain,
ha jóslatok bejönnek s jön a kín,
Mitől nem leszel újra keresztény?
5
Mitől nem leszel újra keresztény?
istened tagadva hitetlen lehetsz,
nem segíthet rajtad se drog, se szesz,
véges léted lóg a magány kedvén.
Bálvány lehetsz hitetlenek keresztjén,
lélek halálán rossz, ha elhal test,
a bűn mit nem ismersz el nem ereszt,
s lecsap a kín fényes bárdja egy estén,
lelked tömör testetlen hitben lesz ár,
kárhozat vizéből keresztet felvág
s megbabonáz minden sérült lelket,
A hit csak türelemmel téged vár:
nem veszti sorsod el, megszokta már,
s pokol hídjait elménkből kikerget.
6
S pokol hídjait elménkből kikerget.
ősatyánk vigyázva hordva álruhát
követ, hogy egy életen vezessen át,
s minden tettünk felidéz egy szentet.
Tetteidről egy barát felismerhet.
a lélek összecseng, nincs ügyész nincs vád,
csak az örökké való világ vár rád
s a csendes halál minden alól felment,
Ne kövesd életben való hatása.
mert az a bűnösök rút ragálya,
hallgasd meg ha eljő a nagy vallomás!
Láncokkal nyakadban büntet hiába
életed, szerető szív felel mára,
míg el nem jön az utolsó állomás.
7
Míg el nem jön az utolsó állomás,
addigra kiforrnak a gyógy-Igék
s csak neked nyílik meg, örök kékít-ég,
lelked mindig szeretteidre hatás.
A csalfa remény néha megemelhet,
becsaphat s leránthat a szakadék
bármily álomszerű is a vidék,
jó s rossz a tanítód, mindig kellett.
Míg csónakod neked a luxus hajó,
sok csapások közt is becsüld ami jó,
nem véletlen születtél mint keresztény.
ott a mezsgyén, ne igézd meg mi irtó
bukjon ki gondolat keresd mi szó,
Életed, lehet boldog szürke festmény.
8
Életed, lehet boldog szürke festmény.
s angyal színeket kitöltheted magad,
de szürkén is a lélek tiszta marad,
ura lesz a világ minden szennyén.
a léted nem lesz rozoga emelvény,
ha omlik terv akarat megragad,
a jó szavak lesznek melletted a had,
s pajzs-szíved lesz az acélos szerelvény.
Az öröm jön, ne akard mindenáron,
csak kutasd a szemekben a világon.
minden napod jelentheti a véget.
Hamis barátokkal könnyű az átok!
harag a szívből minden virágok,
Mitől lesz epe ízű az élet?
9
Mitől lesz epe ízű az élet?
míg boldog nem leszel nem jön halál,
mit tettél, mind kincs lesz ördög asztalán,
tégy, hogy éhezzen a pokol felétek.
Pillangó is olyan volt, mint a féreg.
s a rusnya báb, nevelte angyalát,
ne higgy a szemnek kövesd a szív szavát
angyalod lehet egy nyálazott bélyeg,
Ha egyszer beüt az önfelismerés.
pirulsz óvatlanul, s nem leszel merész
azt hiszed érted a világ lényegét.
ne feledd megbocsájtani vétekét,
torpansz tenni újabb, nagyobb tétet még,
Hallod a hamis szirének énekét.
10
Hallod a hamis szirének énekét.
s anyafölded helyed a fedélzeten,
koptatod, eszed mit a szándék terem
vaj hol sérti meg a köz-érdekét.
Lecsukott szemhéjak élnek felétek
már véletlen az építő értelem,
nem hat meg senkit a túlsúly éhe sem
ki használja hitelben a lelketek?
talaj inog, és verve vagy cölöpre,
s bolondok vannak tetődre kötözve,
egyetlen az úr s nincs rá hatalma,
Rég veszett, s kimúlt a tudás fa s őre,
nem lépsz sárga kövön angyalbőrre.
Legendák, mesék csak éh-hoppon tartva.
11
Legendák, mesék csak éh-hoppon tartva.
s nem látod kolbászból készült oszlopát,
zajos zizzenő pénz a homályon át,
csak tátogsz, mint hal a kivetett partra.
Csakis ezt, az univerzum akarta,
színház, színfal, maskarák oldalán,
ne vedd magadra csúfságok angyalát.
vértedet elhagyva vonulsz a hadra.
A tudós, az írás csak csúfság hamar,
összevész fizika törvény, ki hadar
már csak a hallgatás hű erénye.
Létedet nem tartja össze jó habarcs
nincs erős váll, mi nemzedéked takar,
hited záróvizsgája összetépve.
12
Hited záróvizsgája összetépve.
emlékeid mossa szellő talán
átformált legendák ósdi oldalán,
nem lesz bölcs gondolat, mi küzd érte,
Álmodban még a hősöd visszatérne
zavaros éjszakák éhes hajnalán
hogy elméd nyomja bolondok alá,
csak csorog álmodnak arany vére
Fejed még lehajthatod saját éjben.
de ébredés lehet idegen térben.
mind lehet, ha elméd nem is akarta.
Hihetsz még kihalt fajok hitében,
faragj magadnak mi legyen az Éden
Szárazon akkor sem jutsz a partra.
13
Szárazon akkor sem jutsz a partra.
s onnan szemed is újabbat tekint,
újabb part, új küzdelem, erőd legyint,
ezt a súlyt rakja rád készakarva.
Fogy a levegő s nem lesz több harmat,
fogy a léted nem lesz más csak a kín
múltad eltemet, földbe tesz megint.
nem lesz varázs minek lenne hatalma.
Szemfedőd lesz a korcsoknak bűne.
némaságban a dolgod hogy tűrjed,
tán visszatér, de marad élő fénye.
Lecke ez a közös szabályok tűje,
a magas erényt hiába becsülte ,
Nem neked ragyog következő béke.
14
Nem neked ragyog következő béke.
tán elölről kezd mindent az értelem.
egy napos virágzó veres reggelen,
s új gyümölcsé érik, új verítéke.
Talán az ég is asszisztál kéken,
emlékekben nem lesz ott a rettenet,
jobblét s nem önzés lesz minden felett,
akkor a létnek sosem lesz vége
Ragaszkodj ott legbelül, legyen remény,
nem tarthatsz attól, hogy a tűz kemény,
többé nem lesz elmédnek hasadt szomja.
Eljön hited is, egy ragyogó estén.
ne aggódj, ha kosárból ki is esnél!
aztán milliók lépnek lábnyomodba.
Mesterszonett
A lélek hamis zenéjére lestél!
Így se, úgy se emelnek fel a szentek.
Barátok itt hagynak, marad a tömeg.
Hogy választasz istent magadnak testvér!
Mitől nem leszel újra keresztény?
S pokol hídjait elménkből kikerget.
Míg el nem jön az utolsó állomás,
Életed, lehet boldog szürke festmény.
Mitől lesz epe ízű az élet?
Hallod a hamis szirének énekét.
Legendák, mesék csak éh-hoppon tartva.
Hited záróvizsgája összetépve.
Szárazon akkor sem jutsz a partra.
Nem neked ragyog következő béke.
0 Megjegyzések