Csillagok közt lépkedem,
a felhőkből lélegzem.
Lelkemnek otthona
a mennyország,
csillagok közt él tovább.
Fentről féltőn figyelem,
szeretteimet úgy lesem!
Csak egy szót,még egy mosolyt
szeretnék látni,hallani!
De szavukat már nem
tudom megérteni.
Szeretném a kezüket fogni,
de nem tudom elérni!
Csak még az ölelést érezném,
de testem már nincs,
csak a lélek él.
Ölelni ,szeretni már nem tudok,
de mindig rájuk gondolok!
S egyszer várom őket,
várom, hogy ők is felérnek.
De akár mennyire szeretném,
remélem soká lesz még!
Életük a földön még soká tartson,
még nincs helyük itt ,ott az otthon.
Gondolatukban ott vagyok,
s míg ők élnek én nem leszek halott.
Csillagjaim között velük otthon vagyok!
0 Megjegyzések