Csillagfényes fehér éjszakában
Barna Mackó mélységes álmában
Táncra hívta szomszédja lányát
Elkísérte a bálba szíve választottját.
Kivékonyodott talpa reszket fel a hegyen,
A hó borított havason, Hargita sűrűjén,
Bundája rengett a zsírtól,hájas rétege,
Nem is merte bevallani,alig bírta magát cipelni.
Mit nem tesz meg, hogy egy jót táncoljon,
Mézédes csókokat szerelmétől lopjon.
Brummogjon szelíden,édes szája elnémuljon,
Szerelmének puha karjában ringatózzon.
Csak hogy nem tartott soká az édes lakoma,
Tavasz illata az orrát jó erősen megcsapta.
Napsugár fénye átmelegítette bundáját,
S pírja orra hegyére csapódott,megzavarta álmát.
0 Megjegyzések